Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Zsömike titkos élete - A másik világ

A történet, a Cirmike titkos élete előtt 2; a Zsömike titkos élete után 1 évvel játszódik. ~

Szép nyári, napos reggel volt. A madarak csicseregtek, s az egész várost a nap világította be. Felhő egy-két, ha volt az égen. A macskák járkáltak a városban: Boltokba; Éttermekbe; Áruházakba; Ruha boltokba. Tehát, ami a mindennapi élethez kell. Bár ezen kívül, még sok helyen voltak. Hisz nagy a létszám. Egy házban, egy macska még mindig aludt, mint a bunda. Hiába világított a nap az arcára, nem kelt fel. A szoba fala kék volt, fapadló alul, azon egy szőnyeg. Rendezetten a szekrényben illetve polcokban voltak a ruhák, és a fontosabb dolgok. A falon néhány poszter. A fekete cica mellett, egy plüss állat feküdt. Akkor megszólalt az ébresztőóra. Zsömi kinyomta, majd még a párnába temette fejét.
- Ideje felkelni, lustaság! - hallatszottak Gyémánt szavai, valahonnan a földszintről.
- Pillanat.. - mondta Zsömi fáradtan, de tudta, hogy ezt testvére úgy sem hallja meg.
A cica felpattant, majd egy mamuszba bújt, s fáradtan lekullogott a lépcsőn.
- Látom, nem vagy túl éhes. Pedig gofri van. És jobb lesz sietned! Cirmi, eléggé éhes most! - kuncogott a fehér cica, majd a vörös kismacskára nézett, aki csak úgy tömte az ételt.
- Mi?! Gofri...? Szorítsatok helyet, mert jön a reggeli gyilkos! Egyébként jó reggelt. - nevetett Zsömi, miközben egy tengerkék színű tálat vett elő, majd kényelmesen elhelyezkedett egy széken.
- Már vártam mikor köszönsz. - kuncogott Cirmi, majd tovább evett.
A sütőn, még mindig csak úgy készültek a gofrik. A "háziasszony" Julie látta el a cicákat.
- Olyan jóízűen esztek, hogy nekem a végén nem is marad! - nevetett édesanyjuk.
- Hát na! - kuncogott Zsömi, aki a pillanatban ette meg a másodikat.
- És... Ki mit kér? Mert azt látom, hogy így is ízlik nektek, de azért valami öntetet rakhatnátok azokra a gofrikra! - mondta Julie.
- Pillanat.. - állt fel Gyémánt, majd a kamrából kihozott csoki öntetet, illetve barack lekvárt, és az asztalra tette.
- Akkor nekem csokis öntet! - szólt Cirmi, majd elkente a gofrin.
- Nekem vegyes... - mondta Zsömi, aki mindkettőből rakott.
- Milyen jól jön ki.. Mert én csak lekvárt kérek. - nevetett a fehér cica.
A reggeli után, még néhány percet az asztalnál ült, a három cica. Julie kész volt a maradék gofrival, majd megtörölte, egy rongyba a kezét, és leült fáradtan. Akkor a csengő hangja verte fel Zsömit a nyugodt üldögélésből, és a konyhából ki ment, jobbra fordult, majd ajtót nyitott.
- Cilaúr! - szólt örömmel a fekete cica - Mi szél hozott?
- Nem hiszem, hogy nagyon örülni fogsz, de lenne egy megbízásom számodra.
- Me-megbízás? - nyíltak tágra a macska pupillái a kíváncsiságtól, és rémülettől egyaránt.

Egyetlen küzdelem sem reménytelen, míg véget nem ér.



A város utcáin, a rengeteg autótól, alig lehetett közlekedni. A gyaloglók száma is nagy volt. Zsömi alig tudott átvergődni a tömegen. Nagyon sietett... De vajon hová? Még mindig a megbízás járt a cica eszében...

~ Igen, megbízás... - szólt Cilaúr, majd folytatta - Mivel a bázisból téged ismerlek a legjobban, és én benned meg is bízok teljes mértékben rád hárítom ezt a feladatot. Csak annyi lenne a dolgot, hogy egy csomagot átviszel a Yahikoi szigetre!
- A Yahikoi szigetre... ? Onnan hoztam el Cirmit.. De u-ugye nem... - kezdte Zsömi, majd egy nagyot nyelt - Gyalog?!
- Nem-nem.. Akkor mást is megbízhatnák. De az út, repűlővel fog történni. Most, hogy a szigetet megszabadítottad a gonosztól, nem lesz veszélyes kézbesíteni a csomagot.
- Tehát... Akkor megkapom a csomagot, felülök arra a járatra ami a szigetre megy, átadom azt a valamit a személynek, és jöhetek is vissza? - hadarta el, kíváncsian Zsömi.
- Pontosan! - mosolygott Cilaúr. ~


Zsömi átvészelte az utcákat. Átment a zebrán, aztán egyenesen még egy pár métert haladt, s balra fordult. Ott meglátta a repülőteret. Sietett, hisz jelen pillanatban 14.27 volt, viszont az ő gépe, 45-kor indul. Gyorsan bement. Egy kijelzőre nézett, amire a járatok indulása illetve érkezése volt ráírva. Az ő célpontja, csak fél órára volt repülővel. A csomagot szorítva, leült kényelmesen egy székre. Egy kellemes zene ment, ami meg-meg állt, ha valamit bekellet jelenteni. Az idő elszaladt, mint a villám, hisz Zsömi percek múlva, e bejelentést hallotta meg: "A 14.45-ös járat indul a Yahikoi szigetre! Ismétlem! A 14.45-ös járat indul a Yahikoi szigetre!" Zsömi azonnal felugrott, majd kisétált, ahol egy hatalmas repülőgép állt, melyre a macskák, és különböző állatok mentek fel. A cica tudta, hogy ez az ő gépe, s jó maga is felszállt. Akkor a kapitány szólalt meg, egy bemondóba. "Itt a kapitány beszél! Kérem csatolják be öveiket, és készüljenek a felszállásra!" Ezt követően a gép megindult, s az elején még csak a földön ment előre, aztán emelkedni kezdett...

 _________________________________________________________________________

A repülőgépről csodálatos volt a kilátás. Zsömi egyedül ült, egy kétszemélyes helyen. Onnan kifelé bámult, a természetbe. A ült kívül, és a csomag volt az ablaki ülésnél, de csak, hogy biztonságosabb legyen. A cica, füldugót tett a fülébe, és azon keresztül zenét hallgatott, majd lassan lerakta a fejét, és mély álomba merült... Eltelt, legalább bő 15 perc, de felébresztette őt a kapitány hangja, aki egy bemondóba ordította az alábbi szöveget: "Egy szélhámos van a gépen! Vigyázzanak egy szélhámos van a gépen! Valamit tervez, de nem tudjuk mit! Óvakodjanak, és ne álljanak szóba ismeretlen alakokkal!"
~ Mi a... ? - gondolta Zsömi magában.
A gépen mindenki megrémült. Féltek, sokan a családjukkal utaztak. A fekete cica ide-oda nézelődött, találgatott ki lehet az a bizonyos "szélhámos".  Akkor a gép, megállt. Hirtelen ott maradt a levegőben, és nem ment tovább. Egy pillanat sem telt bele, de zuhanni kezdett az egész. Ismét a kapitány kezdett beszélni. "Semmi pánik, hamarosan mindent rendbe hozunk! Csatolják be öveiket!" Még mindig zuhant az egész ezalatt. Zsömi ijedten karolta át a csomagot, amit kézbesíteni kellene. Hamarosan... Minden elsötétült...

Egyetlen küzdelem sem reménytelen, míg véget nem ér.

Egyszer csak kinyílt a szeme... Maga körül a szokásosnál nagyobb fűt látott. Oldalra nézett, ahol egy labda hevert, de számára óriás volt... Felemelte fejét, s nem sokkal mellette, egy úttest volt... De nem átlagos! Ilyet, még soha sem látott... Akkor autók mentek rajta végig, amik nála sokkal nagyobbak voltak... Benne furcsa lények... Legalább is ő neki csak rémlett, mik lehetnek azok... Felállt, s leporolta szőrét... Hatalmas fák, minden nagy volt... Akkor ráébredt, hogy hol van...
- E-ez... Az emberek világa?! - kiáltotta ijedten, pupilláit tágra nyitva, s a válaszra várt, ami nem érkezett meg. Csak várt, de semmi. - Lehetetlen... Ez a hely... Ide... Nem lehet eljutni, ez képtelenség... Hol a repülőgép? Hol van mindenki...? Hol van?! - cikáztak a gondolatok ezrei a fejében. Mikor félre fordította fejét, meglátta a csomagot.
Zsömi felkapta azt, és azt fogva indult körülnézni. Az úton akart átsétálni. Neki ez új volt... Kilépett, de abban a pillanatban, egy őrült motoros hajtott át, majd nem elütve a macskát... Azután lassan körül nézett, és átfutott.
- Egyáltalán hol vagyok? Melyik város... Várjunk... A kontinenseket tudom... Ázsia... Amerika.. Európa.. és... Antarktisz, Ausztrália, na meg... Afrika.. És... Hmm? - álltak meg Zsömi szavai, amikor egy feliratot pillantott meg, amin ezállt: Hollywood.
A cica ledermedve figyelte azt, majd tovább sétált. Ahogy sétált, egy kis ház elé ért, ami előtt olyan 8-9 éves gyerekek fociztak. A cica bámulta őket. Azok könnyen észrevették a cicát, hisz elég nagy feltűnést keltett az, hogy két lábon jár.
- Ez egy mutáns! - kiáltotta az egyik, s a labdát Zsömi felé rúgta, de a cica egy szaltóval oldalra kikerülte azt.
- Hé, hagyd őt békén! - szólt egy kisfiú, s barátait haza küldte.
Zsömi csak állt, és figyelte a fiút.
- Szia cica... A nevem Cody. Nem akarlak bántani, csak megsimogatni.. É-és közelebbről megismerni.. Te nem olyan vagy, mint Mr.Tom a macskám... Te különleges vagy.. És én is, azaz már mondták, hisz megértem a macskák nyelvét.. Tudom furcsán hangzik.. - mesélt magáról, miközben közeledett Zsömi felé. - Valóban... Ez már születésemtől így van...
- Tényleg?! - kérdezte meglepve Zsömi
- Igen! - nevetett boldogan a fiú - Megértem amit mondasz!
- Hűű... Ez nagyon vagány! - kuncogott a fekete cica
- Ja! És.. Te miért jársz két lábon?
- Hát.. Én nem a földön élek.. Én egy másik helyen, vagy dimenzióban élek, ahol az állatok közösen egy Animal országnak nevezett helyen élnek.. Mi például Cat-cityben..
- De érdekes! De... Akkor, hogy kerülsz ide? - kíváncsiskodott Cody.
- Az úgy volt... Hogy... Nem tudom, hogy meg e bízhatok benned. - szólt búsan Zsömike.
- Hát, ha úgy érzed nem kell elmondani. - mondta a fiú szomorúan.
- Jó, elmondom! - kiáltotta Zsömi, majd belevágott. - Én egy titkos ügynök macska vagyok... Nálunk nincs az itteni négy lábas cucc, a macskák ott kétlábon járnak... A feladatom a világ megmentése.. És... - akarta volna folytatni a mondatot, de Cody belevágott.
- Ez annyira zsír! - szólt, s mosolyogni kezdett.
- Valóban? Örülök.. De ez hétpecsétes titok! Senkinek, ebben a világban, oké?
- Senkinek! - szólt Cody.
- Köszönöm! És a kérdésedre a válasz... Azt a feladatot kaptam, hogy szállítsak el egy csomagot egy szigetre az én világomban.. De a repülőúton, valami módon kiderült, hogy van ott egy szélhámos, és... Már csak arra emlékszem, hogy a gép zuhanni kezdett..
- Értem. Az rossz lehet.
- De én azt hiszem, megyek is... Vissza kell jutnom Animal országba, mihamarabb. - mondta Zsömi, majd elköszönt, és elindult volna, ha a fiú meg nem állítja.
- Várj...! É-én azt hiszem... Tudok neked segíteni!

 _________________________________________________________________________

- Jó, elmondom! - kiáltotta Zsömi, majd belevágott. - Én egy titkos ügynök macska vagyok... Nálunk nincs az itteni négy lábas cucc, a macskák ott kétlábon járnak... A feladatom a világ megmentése.. És... - akarta volna folytatni a mondatot, de Cody belevágott.
- Ez annyira zsír! - szólt, s mosolyogni kezdett.
- Valóban? Örülök.. De ez hétpecsétes titok! Senkinek, ebben a világban, oké?
- Senkinek! - szólt Cody.
- Köszönöm! És a kérdésedre a válasz... Azt a feladatot kaptam, hogy szállítsak el egy csomagot egy szigetre az én világomban.. De a repülőúton, valami módon kiderült, hogy van ott egy szélhámos, és... Már csak arra emlékszem, hogy a gép zuhanni kezdett..
- Értem. Az rossz lehet.
- De én azt hiszem, megyek is... Vissza kell jutnom Animal országba, mihamarabb. - mondta Zsömi, majd elköszönt, és elindult volna, ha a fiú meg nem állítja.
- Várj...! É-én azt hiszem... Tudok neked segíteni!
- Nekem segíteni? Azt azért nem engedhetem... Mert... Nem akarom az életedet veszélybe sodorni!
- Nem is kell! Te legyőzöd a rosszakat, én meg segítek eligazolódni a városban! Jobban ismerem, mint a tenyeremet!
- És nem vagy még hozzá kicsi? Elengedne anyukád egy két lábon járó macskával? - kérdezte a fekete cica, s ezután egy ismeretlen hangot hallott meg.
- Majd én arról gondoskodom, drágám. - jött ki a házból, egy gyönyörű szürke macska.

Egyetlen küzdelem sem reménytelen, míg véget nem ér.

- Ki vagy te? - kérdezte Zsömi, tágra nyílt szemekkel.
- Én vagyok Cody, Mr.Tom nevű lány macskája, de szólíts csak Tomnak.
- Te meg engem Zsöminek!
- Mindent hallottam... És támogatom Cody ötletét! Most jön, a földi macska kiképzésed! - mosolygott Tom, s megindult a cica felé.
Bő fél óra elteltével Zsömi teljesen átvette Tom, illetve az összes rendes macska életmódját.
- És most jön a legfontosabb... - kezdte a lány cica, s megrúgta a fekete macska két hátsó lábát, aki összecsuklott, s négy lábon állt. - Így maradsz!
- Ez nagyon bosszantó lesz! - mondta Zsömi unottan.
- Akkor szerintem elkezdhetjük a kutatást! - kiáltotta Cody. - Első lépés... Hányan voltak a gépen? Mind macska volt?
- Azt pontosan nem tudom, és nem, de a nagy része macska. - válaszolt Zsömike
- Remek! Szóval, csak megkell figyelni a macskákat, hogy melyik jár két lábon, és amelyik úgy jár, a gépen ülhetett! - adta ki a tanácsot Tom.
- Akkor induljunk!
Ezután, az úttest mellett található járdán elindultak. Középen Cody, s jobb szélén a két macska.
- Ritkán látok ilyen sármos kandúrokat. - mondta Tom, Zsömire pillantva.
- Őőő... Az a helyzet... Hogy... Nekem van barátnőm! - zavarodott el a fekete cica, amikor egy meglepő dolgot pillantott meg. - Ott a gép kapitánya!
- Az akit éppen ide-oda vernek azok a macskák? - kérdezte Cody.
- Basszus! - szólt Zsömi, majd két lábra pattant, és odafutott segíteni.
A cica kigáncsolta az egyik bántalmazót, majd annak farkát megfogta, és neki dobta egy másiknak. Tom oda ugrott, és karmának hála, kifektette az egyik macskát. Cody ámulva nézte a macskaharcot, amit nem mindennap lát, ha lát is, nem ehhez foghatót. Pillanatok kérdése volt, s az összes ellenfél átment vízszintesbe. A kapitány feküdt.
- Hé, jól van? - ébresztgette Zsömi, kinek mindjárt ki is nyílt a szeme. - Jól van?
- Hol vagyok... ?
- Ezt majd később, de kérem válaszoljon! Hogy zuhant le a gép?! Mire emlékszik?
A kapitány hevesen elgondolkozott, majd egy emlék jött elő fejében.
~ Mondja be ebbe, hogy egy szélhámos van a gépen, aztán kezeit a tarkójára tegye, vagy különben lelövöm. Terveim vannak!
- De hisz, ezen a gépen rengeteg vannak! - szólt a macska, de a másik lekevert neki egy pofont miután elmondta amit kért.
- Remek! - kuncogott a szélhámos. - És most... Szépen leülök ide, és...
- Ne állítsa le a gépet, kérem! Kérem! - könyörgött a kapitány, de ezzel már elkésett. A gép zuhanni kezdett.
- És most megbolygatom a teret és az időt! Beteljesítem a sorsomat! Enyém lesz a Föld! - röhögött gonoszan a szélhámos ~

- Emlékszem... - szólt a kapitány, s elmesélte a történteket.
- Akkor meg van az ok, hogy miért kerültetek ide! - szólt Cody
- Tehát már csak megkell keresnei, ezt az úgynevezett "szélhámost" és szépen kifaggatni, illetve ellátni a baját! - tette ökölbe kezét Zsömi, és az égre nézett.

 _________________________________________________________________________
 

A kapitány hevesen elgondolkozott, majd egy emlék jött elő fejében.
~ Mondja be ebbe, hogy egy szélhámos van a gépen, aztán kezeit a tarkójára tegye, vagy különben lelövöm. Terveim vannak!
- De hisz, ezen a gépen rengeteg vannak! - szólt a macska, de a másik lekevert neki egy pofont miután elmondta amit kért.
- Remek! - kuncogott a szélhámos. - És most... Szépen leülök ide, és...
- Ne állítsa le a gépet, kérem! Kérem! - könyörgött a kapitány, de ezzel már elkésett. A gép zuhanni kezdett.
- És most megbolygatom a teret és az időt! Beteljesítem a sorsomat! Enyém lesz a Föld! - röhögött gonoszan a szélhámos ~

- Emlékszem... - szólt a kapitány, s elmesélte a történteket.
- Akkor meg van az ok, hogy miért kerültetek ide! - szólt Cody
- Tehát már csak megkell keresni, ezt az úgynevezett "szélhámost" és szépen kifaggatni, illetve ellátni a baját! - tette ökölbe kezét Zsömi, és az égre nézett.
- De azt már csak holnap, Codyt keresni fogják! - szólt Tom, megbökve a fekete cica oldalát.
- Mi... miért? Jaa... Rendben.
- Nem kell hazamenni Mr.Tom! - szólt a fiú engedetlen arckifejezéssel.
- De haza kell.
- Jó-jó...  - mondta Cody mérgesen, és elindultak vissza, othonuk felé.

Egyetlen küzdelem sem reménytelen, míg véget nem ér.

Este volt, pontban 22.00. A fiú már rég aludhatott, azaz Tom szerint. A macskák bent is alhattak volna, de jobbnak gondolták, ha kint őrködnek. Cody cicája aludt, mint a bunda, viszont Zsömi is feküdt, de ő kezeire tette fejét, s úgy bámult a sötétségbe. A csillagok gyönyörűen világítottak az égen, a holddal együtt. Telihold volt. Bevilágította a sötét éjszakát. Autók is elég sok járkált arra felé, de ez természetes, hisz nagy város volt. Zsömi csodálta, a hatalmas dolgokat. Akkor a ház ablaka felemelkedett, és csöndesen Cody lépett ki onnan, majd vissza húzta. Felöltözve, egy hátizsákkal állt, és a fekete cicát bámulta, aki a zörgésre hátra is nézett.
- Mit csinálsz te itt ilyenkor? Aludnod kéne! - oktatta ki Zsömike.
- Amíg Mr.Tom és a szüleim alszanak szabad vagyok... Megígértem, hogy segítek neked, ez így is lesz! Indulás! - mondta elszántan a fiú.
- De... Áhh, hagyjuk a fenébe... - mondta haragosan, mint, ha feladta volna, majd hozzátette - Nehéz veled vitatkozni.. Na menjünk!
Cody kuncogni kezdett boldogan, annyira örült, hogy még nevetni is tudott volna, de biztos volt benne, hogy valaki felébredt volna akkor. Zsömivel mikor már eléggé eltávolodtak a háztól hangosabban beszélgetni kezdtek.
- És... Hol kell keresni azt a gonoszt? - kérdezte a kisfiú.
- Na látod, ezt én sem tudom..
- Talán... Á, az úgy sem jó.
- Mondjad! - vágta rá egyből Zsömi.
- Apa mesélte este, hogy az újságban olvasta, hogy macska lábnyomokat találtak egy elhagyatott katonai bázisnál. De az bármilyen cica lehet...
- De egy próbát megér! - mondta a cica és elindultak. Később, körülbelül félóra gyalog út után megérkeztek. A fiú jól ismerte ezt a bázist, mivel érdeklik a katonai dolgok, tehát már elemezte a területet. A kerítés fémből volt összeállítva, mi áramokat bocsátott ki, ha hozzá értek. Ezt is Cody mondta a cicának. Volt rajta kiszakítva egy kis rész. Azon bebújtak. - Remek! Akkor menjünk be, és nézzünk körül!
- Olyan boldog vagyok... Még sosem voltam ilyen helyen! - szólt a fiú, majd azután csöndesen bementek. Sötét volt benn, mint a pokolban. - Szerencse, hogy hoztam zseblámbát! - vette elő a kütyüt Cody táskájából. Ide-oda világított.
- Menjünk... - szólt Zsömi, majd egy út felé mutatott. A fiú oda tartotta a lámpát, s úgy haladtak. Zsömi elöl, Cody hátul.
Akkor valahonnan cipő kopogást hallottak. Egy ajtó felé mentek, ami magától kinyílt. A fiú, most már valóban megijedt, szintén Zsömi. Lassan haladtak az ajtó felé. Zsömi beugrott, és valóban rábukkantak egy macskára, aki különböző gépek közt állt.
- Kik vagytok ti kotnyeles kölykök?!
- Először is, te vagy az a bizonyos "szélhámos"? - kérdezte haragosan Zsömi.
- Pontosan. - szólt gúnyos hangon, majd furcsa alakok kezdtek mellette kirajzolódni a sötétben.

 _________________________________________________________________________
 

- Menjünk... - szólt Zsömi, majd egy út felé mutatott. A fiú oda tartotta a lámpát, s úgy haladtak. Zsömi elöl, Cody hátul.
Akkor valahonnan cipő kopogást hallottak. Egy ajtó felé mentek, ami magától kinyílt. A fiú, most már valóban megijedt, szintén Zsömi. Lassan haladtak az ajtó felé. Zsömi beugrott, és valóban rábukkantak egy macskára, aki különböző gépek közt állt.
- Kik vagytok ti kotnyeles kölykök?!
- Először is, te vagy az a bizonyos "szélhámos"? - kérdezte haragosan Zsömi.
- Pontosan. - szólt gúnyos hangon, majd furcsa alakok kezdtek mellette kirajzolódni a sötétben. Ezek az alakok, valami hipnotizált embereké volt.
Zsömi félre rúgott egyet, majd Codyval hátráltak.
- Nem bánthatjuk őket... Akaratuk ellenére is irányítja őket, a szélhámos!
- De, akkor, hogy győzzük le őket Zsömi?
- Nem tudom... - szólt a fekete cica, majd hátulról, egy nagy rúgást kapott. Már nem csak előlről, de hátulról is támadtak az emberek. - Vigyázz! - lökte el Codyt egy támadás elől. A fiú a sarokba ment, ott mondhatni biztonságban van. A harc közben Zsömi faggatta a gonoszt. - Miért tetted ezt a géppel?! Mit akarsz az emberek világában?!
- Hát nem logikus...? Mindet én uralni, és a Föld ura lenni! Muhahahaha! Hahahaha!  - kezdett a szélhámos sátáni kacajba.

Egyetlen küzdelem sem reménytelen, míg véget nem ér.

- Te szemét!! - ordította Zsömi, miközben már mérgében ököllel ütött ki egy pár embert. Azután oda szaltózott a gonoszhoz, és ingénél fogva, a falhoz nyomta.
- Vigyázz, mit cselekszel, mert, ha én ezt a kapcsolót benyomom, a föld magja robban. - kuncogott a szélhámos.
- T-te... Normális vagy? Emberek életét teszed kockára... És még a sajátodat is! Nem tudod, mennyi állat, illetve érző lény él itt... Ezek mind élnek.. És... Te elakarod venni tőlük az életet.. Ez szemétség!
- Mondd... Miért kötődsz annyira azokhoz a lényekhez?
- Én eddig csak könyvekről, rajzokról, fotokról láttam őket.. De most már tudom.. Ők is ugyan olyan lények, mint én, vagy te... Csak fejlettebbek... De ők is éreznek, és családjuk van... Saját életük.. Nem veheted el tőlük.. Hisz kedvesek..; aranyosak.. És én.. Szeretem őket. - mosolygott Codyra, de visszapillantott a gonoszra.
- Hát.. Talán... Te egy idióta vagy!! - ordította miközben hasba rúgta Zsömit, aki elesett. A gonosz futni kezdett, ki a szobából, de Cody beugrott elé. A szélhámos csak ütötte és ütötte, de nem hatott semmit. Azután meg is karmolta. Az már kicsit fájt a fiúnak, de nem állt félre. Felkapta a cicát, a farkánál fogva.
- Tudom, hogy ez csúnya dolog, de segítenem kell neked.. Hisz te is segítettél, azaz megbíztál bennem, és engedted, hogy veled tartsunk, Mr.Tommal.. Köszönöm. - mosolygott a fiú.
Zsömi ezalatt felállt.
- Tehát, te szélhámos.. Beszélj! - kiáltotta Zsömi, majd mikor meglátta, hogy a kapcsolón a gombot készült megnyomni - hisz a kezében volt - a zsebéből előrántotta a karom adagoló pisztolyt, és meglőtte a kezét, illetve a kapcsolót, ami a földre esett.
- Ahh! - kiáltotta a gonosz, majd szolgáira nézett. - Ti meg mit álltok ott?! Támadás!
Azok nem mozdultak. Csak tovább álltak, mint a szobrok... Akkor megszólalt Cody, ki még mindig tartotta a macskát.
- Amíg Zsömivel beszélgettél, kicsit megbütyköltem az egyik géped! - szólt a fiú, kissé gúnyosan.
- Király vagy Cody! - ugrott egyet Zsömi, örömében.
- Honnan tudtad, hogy azzal irányítottam őket?!
- Nem volt nehéz rájönni... Rá volt írva, hogy hipnotizálógép. - kezdett hangos nevetésbe a fiú. - Így most az embereid mindjárt a földre terülnek, és mire felkelnek csak arra emlékeznek, hogy mi volt mielőtt te megjelentél.
- Honnan tudsz ennyit, te fiú?! - kérdezte haragosan a macska.
- Egyszerűen érdekelnek az ilyen dolgok... - mosolygott és a földhöz vágta a szélhámost. Zsömi oda ugrott, majd lekevert neki egy pofont, és ismét faggatni kezdte.
- Hogy juthatunk vissza a másik világba?!

 _________________________________________________________________________
 

- Honnan tudsz ennyit, te fiú?! - kérdezte haragosan a macska.
- Egyszerűen érdekelnek az ilyen dolgok... - mosolygott és a földhöz vágta a szélhámost. Zsömi oda ugrott, majd lekevert neki egy pofont, és ismét faggatni kezdte.
- Hogy juthatunk vissza a másik világba?!
- Egyszerűen... Ülj fel egy járatra, és hagyd, hogy jó magasról leessen. Ez olyan mértékben megzavarja az időt és a teret, hogy dimenzió váltás lesz.. - mondta gyengén, hisz már a feje is véres volt a sok ütéstől.
- De hát... Akkor a rajta található emberek is...
- Nem kell neked embert vinni... Ott a kapitány, lopjatok egyet, és ő elvezet.. És megyek én is..
- Azt már nem! - mosolygott Zsömi, majd mégegyet lekevert neki, amitől elájult.

Egyetlen küzdelem sem reménytelen, míg véget nem ér.

Másnap...
- HOGY MERÉSZELTETEK A TUDTOM NÉLKÜL ELMENNI?! ZSÖMI, HOGY LEHETSZ ENNYIRE FELELŐTLEN?! - ordította Mr.Tom.
- Hát az úgy volt, hogy... Honnan tudsz te róla?! - kérdezte a fekete macska kíváncsian.
- Hogy honnan? Tippeltem, és most vallottad be... - kuncogott gúnyosan a lány cica, Tom.
- Mi van?! Ohh... Beégtem. - szólt Zsömi.
- Hagyd őt Tom, közösen legyőztük a szélhámost és kiderítettük, hogy Zsömi, hogy tud vissza jutni! - szólt a házból, a nyitott ablakon keresztül Cody.
- Huh? Ne-nem esett bántódásod?
- Most komolyan... Ennyira gyengének nézel?
- Nem, csak aggódok érted.
- Nem kell...
- Hallod Tom.. - bökte oldalba Zsömi. - A gazdád kitett magáért... Ha nincs ott, lehet, hogy elbukok. Nagyon ügyes volt.
- Hát.. Akkor. Ügyesek vagytok. - kuncogott Tom.
Néhány óra elteltével Zsömi a kapitány, illetve Cody és Tom segítségével összegyűjtöttek egy pár utast, akiket megtaláltak. Elmentek a repülőtérre, ahol meg is találták a megfelelőt. A kapitány elhelyezkedett a vezetői ülésen, miután Zsömi tudatta vele a dolgokat. A három barát lent beszélgetett még.
- Cody... Azt hiszem, itt a búcsú ideje... - szólt Zsömi lehangoltan.
- Muszáj elmenned? - kezdett pityeregni a fiú, mire a cica bólogatott. A fekete cica átölelte a fiút, és cicáját.
- Nagyon jó barátaim lettetek! - mosolygott Zsömi.
- Ígérd meg... Hogy soha nem fogsz elfelejteni minket! - szólt Cody, miközben letörölte az egyik könnycseppet.
- Ígérem! Köszönöm, mégegyszer! - mondta a cica, majd fellépett a gépre.
- Szia! - mondta a fiú, miközben már könnyei csak úgy ömlöttek, hisz sírni kezdett, bánatában, és örömében is egyszerre, hogy ilyen jó kalandot élhetett át.
- Sziasztok. - szólt Zsömi, s neki is egy-egy könnycsepp folyt végig arcán. Tom is integetett, szóhoz sem bírt jutni. Akkor a gép elindult és felszállt.
- Találkozzunk még, Zsömi! - mosolygott a fiú, miközben nézte az elszálló gépet.
A repülgép a felhők fölé emelkedett. Zsömi előre sétált a kapitányhoz.
- Szerintem lassan leállíthatja a gépet... - mondta a fekete cica.
- Azonnal. De... Mit csináltál a szélhámossal?
- Codyval egy menhelyre vittük, ahol valami sorsa lesz... De beadtak neki valami oltást, és annak hatásával rendes macskává vált.
- Remek! - szólt a kapitány. Akkor a gép zuhanni kezdett.
- Miért nem szólt, ha már kikapcsooolta?!?!?! - ordította Zsömi, majd hirtelen, minden elsötétült...
A macskák vissza jutottak Cat-citybe. A csomagot a fekete cica kézbesítette. Vissza repültek a városba, ahol sokaknak elmesélték a történetet. Zsömi boldog volt, hogy minden jól végződött, de nagyon sajnálta Codyt. A fiú a kaland után, egy történetet írt, amelyben feldolgozta az egészet. Kiadták, és rengetegen elolvasták, de az fellett tüntetve, hogy a történetnek nincs igazságtartalma... De a könyv, más, hogy végződött, mint a valóság... Zsömi a fiú családjában maradt... És boldogan éltek... Amíg megnem haltak! ~
                                           ~ Vége ~

 

 
 

 



Archívum

Naptár
<< Február / 2020 >>


Statisztika

Online: 1
Összes: 59871
Hónap: 1376
Nap: 40